Az iparűzési adóról – indulatok nélkül

Hazánkban az 1990. évi önkormányzati törvény bevezetése után még ugyanabban az évben került megalkotásra a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, mely 1991-ben lépett életbe, de érdemi hatása csak 1992-től van. A helyi iparűzési adó olyan egyéb helyi adókkal került bevezetésre, mint az építményadó, telekadó, kommunális adó és idegenforgalmi adó. A törvény egyébként nagy szabadságot biztosított az egyes önkormányzatoknak az egyes adónemek bevezetésére és a törvényi keretek közötti mérték meghatározására. Igazi, nyílt társadalmi viták zajlottak az akkor a helyi törvények véleményezési jogára is felhatalmazott Gazdasági kamarák által képviselt vállalkozók és önkormányzatok között.  A vállalkozások nem csak a demokratikus úton választott önkormányzati testületek politikai képviselőin keresztül, hanem közvetlenül is lehetőséget kaptak a véleménynyilvánításra, sőt az iparűzési adó címkézésével bizonyos százalékban a felhasználásba is beleszólhattak.

2004. május 1-je után Magyarország teljeskörű tagja lett az Európai Uniónak. Bár az adóügyek vonatkozásában megmaradt ugyan a tagállami jogkör, mégis a szélesebb üzleti környezet összehasonlítása érdekében érdemes megnézni, hogy ez az adófajta milyen szerepet játszik a többi európai uniós országban.

• A legtöbb uniós országban nincs helyi iparűzési adó. A közvetlen közép-keleti európai régióban egyetlenegy államban sem létezik, vagy nem ebben a formában működik ez az adónem.
• Ausztriában a megszüntetett iparűzési adó helyett az önkormányzatok területén működő vállalkozások alkalmazottainak kifizetett jövedelme után kell 3 % adót megfizetni;
• Dániában az államilag beszedett adó egy részét kapják meg az önkormányzatok;
• Portugáliában a társasági adó mértéke a társasági adó után kivetett pótadó kerülhet beszedésre az önkormányzatok részéről, melynek mértéke max. 10. %;
• Németországban van helyi kereskedelmi és ipari adó, amely azonban a vállalat eredményétől, profit mértékétől függ;
• Spanyolországban az ilyen jellegű helyi adó nem haladhatja meg az átlagos nyereség 15 %-át, de itt sem forgalom utáni mérték alapján kerül megállapításra.

Magyarországon a helyi iparűzési adó szerepe meghatározó a helyi adózásban, így az önkormányzatok finanszírozásában is. Leegyszerűsítve „forgalom típusú” adónak nevezik, mivel az árbevétel alapján számolják ki. A jogszabály többszöri módosítása során különböző tételek (ELABE, alvállalkozói teljesítések stb.) levonhatók, így a tényleges számítási alap a korrigált nettó árbevétel. Ennek max. 2 %-a lehet a HIPA. Speciális szabály vonatkozik az EVA-sokra. A magyar uniós csatlakozás után sokan – elsősorban más uniós országban anyavállalattal rendelkező multicégek – vitatták a HIPA jogszerűségét azzal az indoklással, hogy az Európai Unió adóra vonatkozó irányelve szerint csak egy forgalom típusú adó alkalmazható (ez pedig nálunk az ÁFA), de az EU bírósági határozata szerint a magyar adó nem tekinthető forgalom típusú adónak. 

A magyar HIPA országosan és megyei vonatkozásban is a bevezetés időpontját, mértékét és kedvezményeket tekintve nagyon színes, eltérő képet mutat. Szerepük, hatásuk a települési önkormányzatok életében nagyon eltér, aminek kiegyensúlyozására vannak kísérletek, de igazi végső megoldást nem biztosítanak. Ilyen a tehetősebb, nagyobb iparűzési adóbevétellel rendelkező önkormányzatoktól szolidaritási hozzájárulás címén elvont forrás. Az IPA önkormányzati forrásként való mértékét azonban nem csak a helyi rendeletek, az ipart többé vagy kevésbé támogató gazdaságpolitika, hanem a regionális elhelyezkedésből adódó uniós és központi állami fejlesztéspolitika is befolyásolja. Ezért az egy lakosra számító IPA bevétel rendkívül széles határokat mutat, ami sokak számára versenyelőnyt, másoknak behozhatatlan verseny hátrányt jelent.

A gazdaságnak, a gazdaság érdekeit képviselő kamaráknak elemi érdeke, hogy jól működő, biztos, társadalmi, szociális és infrastrukturális környezetet biztosító önkormányzatok legyenek. A piacgazdasági szereposztás alapján a vállalkozások vállalják a közteherviseléssel járó adóterheket. Az is természetes, hogy az önkormányzatok még több bevételt, a vállalkozások pedig kevesebb adóterhet szeretnének. Közös érdek azonban, hogy az egyenlőtlenségeket kezelni tudó, az európai adórendszerhez közelítő kereskedelmi és ipari tevékenységből származó helyi adószabályozás mindenki számára áttekinthető és elfogadható legyen. Sokrétű egyeztetésre és indulatok nélküli kommunikációra van szükség.

Néhány megyei jogú város példája az 1 főre eső iparűzési adó mértékére, a KSH 2018. évi HIPA adatai, a KSH 2020. évi lakosságszám becslésének alapján