Sárvári Ádám, a fiatal asztalosmester, alig húszévesen már európai szintű szakmai bajnokságot nyert csapatával, majd épületasztalosként a 6. helyen végzett a WorldSkills világversenyen. Ma - az azstalos dinasztia tagjaként - családi vállalkozásukban dolgozik. A mindennapokról, terveiről a Gazdasági Kalauznak adott interjút.
A most 33 éves Ádám a műhelyben nőtt fel, nagyapjától - a szakma legendás mesterétől - és az ugyancsak asztalosként remekelő édesapjától tanulta meg, hogyan kell a fával dolgozni, szépet alkotni belőle. Négy-öt évesen már gyakran játszott műhelyükben. Később iskola után és a nyári szünetekben is ott szögelt, fűrészelt lelkesen. Édesapja, nagyapja dicsérték, bíztatták, szerették volna, ha követi őket a szakmaválasztásban. A Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskolába már úgy ment, hogy tisztában volt a szakma fogásaival. Az iskola ennek ellenére is tudott újat adni: lehetőséget, hogy megmérettesse magát szakmai versenyeken.
Első jelentős sikere a Magyar Asztalos Tanulmányi Verseny volt, melyet csapatával megnyertek. 2012-ben Belgiumban már a szakmák európai bajnokságán, a EuroSkills-en csapatban bajnokok lettek. Egy év múlva, a lipcsei világversenyen, a WorldSkills-en épületasztalosként az előkelő 6. helyet szerezte meg, kiválósági éremmel zárta a versenyt, és ő lett a Nemzet Legjobbja.
Az ifjú épület- és bútorasztalos ma már családi vállalkozásuk, a Sárvári Asztalosipari Kft. alkalmazottja. 1600 m2 alapterületű üzemükben jelenleg öten dolgoznak, és van tanulójuk is. Főként egyedi bútorokat gyártanak, megrendelők álmait valósítják meg. A paletta igen széles, csak a képzelet szabhat határt.
Ádám édesapja szokta mondani, hogy a hordó és a kocsikerék kivételével mindent megcsinálnak, ami fából van.
Ádám húga kiválóan rajzol, jó ízlése van és kreatív ötletei. Amit ő kitalál, azt Ádám megvalósítja. Így egészítik ki egymást. Egyik büszkesége egy kastély stílusú ház belső famunkáinak kivitelezése. A fal- és mennyezetburkolás, lépcső, belső ajtók, takarások...mind egyedi stílusban készültek saját terveik alapján, szép rajzolatú cseresznyefából.
A fiatal asztalosmester a hazai válogató versenyek szervezésében sokat segít, de a jövő szakmunkásainak oktatásában, az ambiciózus versenyzők felkészítésében is szívesen vállalna szerepet.
Sárvári Ádám úgy látja, túl kevesen választják az asztalos szakmát, ami egyrészről érthető is, hiszen nehéz fizikai munka, eszköz- és helyigényes is. Ráadásul folyton fejlődni is kell, csak úgy lehet versenyképesnek maradni. Szerinte több jó tanuló kellene erre a pályára, akikben formálható lenne a szakma iránti elhivatottság.
Ő maga is szívesen bővíti a tudását. Nagyon szeret a jövő technológiáját képviselő CNC- marógéppel dolgozni. Ez lett az új hobbija. Élvezi a számítógép vezérelt munkát, óriási lehetőségeket nyit meg. Persze - mint mondja -, a kézzel végzett munka sosem fog teljesen kiszorulni a szakmából.
A Sárvári család háza táján is lehet majd talán utánpótlást nevelni. Tavaly ugyanis megszületett Ádám kisfia. Amint lehetőség lesz rá, édesapja szeretne neki is mindent megtanítani. Azt már látja a büszke apuka, hogy a kisfiát nagyon érdeklik az olyan dolgok, amelyek forognak, valamilyen mozgást végeznek. Azt reméli, hogy ő is örökölte a családi szenvedélyt a fa és az alkotás iránt.
